Tapolca patak

• Eredeti hossz: 27,6 km (1969-ig), 1,84 km (jelenleg, a Horgas-érig)
• Eredet magassága: 172 m
  
• Torkolat magassága: 119 m (régi marcali torkolat), 162 m (jelenleg, a Horgas-érnél)
  
• Összes esés: 53 m (eredetileg), 10 m (ma)
  
• Átlagos esés: 1,9 ezrelék (eredetileg), 5,43 (ma)
  
• Eredeti vízhozamadatok (Pápa, 1961, VITUKI):
  LKQ: 0,45 m³/s;
  KQ95%: 0,55 m³/s;
  KÖQ: 0,70 m³/s;
  NQ50%: 4,0 m³/s;
  NQ2%: 15,0 m³/s
• Jelenlegi középvízhozam Tapolcafőnél (2011, becsült): 0,23 m³/s;
  

A Pápán átfolyó Tapolca a Marcal egyik legjelentősebb, és legnevezetesebb mellékpatakja volt, állandő, bő vizét a Tapolcafőnél feltörő langyos vizű forráscsoportból kapta. A bakonyi bauxitbányászat miatt végzett karsztvízszint-süllyesztés a források elapadását, és a patak teljes megszűnését okozta, az azóta eltelt évtizedekben már a meder nagy részét is betemették, beépítették. 2010-ben, a bányák bezárását követően a karsztos tároló vízkészletének regenerálódásával a források részben újjáéledtek, azonban a régi medrek hiánya miatt a Tapolca felső szakaszának vize ma a Horgas-éren át a Kis-Sédbe folyik.

A Tapolca patak története

A régmúlt
A patak léte és sorsa elválaszthatatlan forrásainak történetétől, mivel teljes egészében azokból táplálkozott. A Bakony nyugati lábánál, a ma közigazgatásilag Pápához tartozó Tapolcafő belterületén (volt) található a Dunántúl (sőt, Magyarország) egyik legbővizűbb forráscsoportja. A környék főként agyagos üledékekkel fedett felszínéből itt kis területen előbukkan a felső-kréta kori mészkő. Egy korábbi elmélet szerint a feltörő langyos (14,9 - 18 C fokos) víz hideg összetevője a Bakony irányából, míg a meleg komponens a Kisalföld alatti mélyrétegek felől áramlik ide, az újabb felfogás szerint viszont mindkettő közvetlen karsztos eredetű, csak míg a hidegebb víz felszínhez közelebbi pályákon mozog, addig a melegebb összetevő mélyáramlási cellákból származik, a nagy mélységet megjárt vizet a Föld hője melegíti fel, és készteti a felszín felé.
A források összesített hozama (1950 körül még kb. 0,66 köbméter/s) és hőmérséklete csak nagyon kis ingadozást mutatott, így a patak állandó, bő vize télen-nyáron alkalmas volt a több, mint 30 malom hajtására.
A korabeli mésérek szerint a magasabban fekvő források alacsonyabb hőfokúak voltak, (14,9 C fok) a legmagasabb hőmérsékletű vizet (18 C fok körül) az Örvény-tóban mérték.
Neve szláv eredetű, jelentése "meleg víz". Tapolcafő neve pedig a régi magyar névadási szokások szerint a Tapolca eredetére utal.
A mészkőből előtörő forráscsoportot mintegy 600 négyzetméteres területen csaknem 30 kisebb-nagyobb forrás alkotta, melyek összesített vízhozama az 1930-as években még 48000 liter/perc volt (ez 0,8 köbméter/sec -nek felel meg). A források 3 tavat alkottak: Déli-tó, Templom-tó, és Örvényes.

Jaskó Sándor 1936-ban készült leírása alapján jól rekonstruálható a források világa XX. század első évtizedeiben, amikor a bányászat még nem avatkozott bele a vizek életébe.
A legdélibb (legfelsőbb) források egy magas kőfallal körülvett kertben, bokrok közt fakadtak, ezek közül néhányra már a múlt század elején Pápa város vízművének forrásfoglalása (ma is látható kőépítmény) települt. Ezen legelső forrás, és a vízvezetékbe kapcsolt források túlfolyó vize a Déli-tóba ömlött. A hosszúkás, középen megtört alakú Déli-forrástavat nyugat felől kőfal és kerítések szegélyezték, aljzata és partjai jellemzően kréta-kori mészkőből álltak. Ekkoriban mintegy 23 vízfelszín feletti forrást számoltak össze, melyek a tavat szegélyező sziklás területen, illetve a partoldalban fakadtak. A források jellegzetes megjelenési formája kb. fél m átmérőjű vízzel kitöltött üstszerű mélyedés volt, melyből a víz egy túlcsordulási ponton kiáramlott. A terepen található nyomokból egyértelműen látszott, hogy a karsztvíz és vele együtt a források fakadási szintje az évszázadok alatt fokozatosan csökkent, a magasabban fekvő forrásnyílások kisebb hozamúak voltak, mások már csak szivárogtak, míg a legmagasabb térszíneken több, már inaktív kilépési pontot lehetett beazonosítani.
A Déli-tó vize egy malom hídja alatt jutott tovább a Templom-tó kő- és betonfallal körbekerített medrébe. A mészkő itt már csak a tó déli oldalán van a felszínen, az aljzat nagyrészt mészkőtörmelék. A tavon kívül itt 3 forrást őrzött meg a korabeli leírás az utókornak, egy a kovácskertben fakadt, kettő pedig közterületi foglalt forrás volt. A többi a tómederben tört elő, helyenként lehetett látni a feltörő víz által sodort homokot és levegőbuborékokat.
A tó fő lefolyása a malom zsilipjén át már a Tapolca patak volt. Egy másik csatorna az utca szennyvízárkát látta el öblítő vízzel, mely párhuzamosan haladva a patakkal, a falu alatt csatlakozott bele.
A Tapolca további folyása mentén, a bal parton még 3 kisebb-nagyobb forrást találtunk. Az utolsó forráscsoport az Örvény-tavat alkotta. Medrét agyagos gát választotta el a pataktól, túlfolyása a gát egy kis bevágásán át ömlött bele. Partjait alluvium, fenekét kemény pannon agyag képezi. A víz feltörési helyeit fehér, 2-3 m átmérőjű, finom szemű homokból álló foltok jelezték, melyeket sötétebb, iszapos, lehullott lombbal fedett zóna szegélyezett. A feltörő víz időnként levegőbuborékokat hozott magával, ilyenkor hullámgyűrűket vetett a tó felszíne - innen kapta a nevét is.

Pápa határáig kanyargós mederben, a sok malom miatt felduzzasztva, lassan haladt a patak. Itt egykor egy nagyobb, mocsaras tó volt, melybe a Bakony-ér vize is ömlött. Egyes leírások szerint e tavat már az ember duzzasztotta fel, a pápai vár védelme érdekében, a domborzati viszonyok alapján azonban valószínűsíthető, hogy az eredetileg is meglévő állóvíz kiterjedését növelték meg mesterségesen. A tó később, a pápai vár védelmi szerepének megszűnésekor lecsapolásra került, a Bakony-ér vizét a Tapolcával többé-kevésbé párhuzamos, a városon átvezető csatornába terelték, mely Pápát elhagyva, Acsád közelében ömlött a Tapolcába.
Ezek után patakunk szabályozott mederben, részben kertek, illetve házak között ért a belvárosba, ahol megkerülve a vár tömbjét, a jelenlegi kastélyparkon átfolyva, egy újabb malom után érkezett Pápa északnyugati, kertvárosi-falusias részére, majd elhagyta a várost. A továbbiakban medre sokáig természetes, és alsószakasz jellegű volt, kanyargós folyása mentén lerakta a városi szakaszról származó hordalékot, helyenként szigeteket építve. Az utolsó malom Nemesgörzsöny faluvégén működött, itt a régmúltban a patak völgye egybeolvadt a Marcal mocsaras árterével. Az árterület szabályozása után a Tapolca ásott medre itt észak-északkeleti irányt véve 6 km-en át majdnem párhuzamosan kísérte befogadóját, majd a Darza-patakot, s nem sokkal torkolata előtt a Gerencét is felvéve Malomsok határában ömlött a Marcalba.
A Tapolca tehát (bár egykori mellékvizét, a Kis-Sédet annak új mederbe terelése után elvesztette) a Pápai-Bakony-ér, a Darza-patak, és főként a bővizű Gerence által megnövelve a Marcal legbővizűbb és legállandóbb mellékpatakjává lett, melynek hozama kisvíz idején a befogadó Marcalét is meghaladta.

Az aranykor vége
A Tapolcafői források - és egyúttal a patak - életének, s már csak emlékekben, leírásokban élő fénykorának a bakonyi mélyművelésű bauxitbányászat, és az ennek érdekében végzett karsztvízszint-süllyesztés vetett véget. Az egyre nagyobb intenzitással folyó bányászat már az 50-es évektől éreztette hatását (itt még a XX. század folyamán egyre csökkenő csapadékmennyiség is számításba vehető), majd a 60-as években fokozatos vízhozamcsökkenés jelentkezett, míg 1967 márciusában apadni kezdtek a magasabban fekvő források, ez év szeptemberében pedig a Nagy-tó forrásai is megszűntek. Mivel a Tapolca vízmennyiségét teljes egészében a tapolcafői forráscsoporttól kapta, így kiapadásuk a patak halálához vezettek.
A felső források egy részére már a XX. század első felében vízművek épültek, melyek Pápa és térségének vízellátását szolgálják. A források hozamcsökkenésekor, illetve a karsztvízszint fokozatos süllyedésekor a meglévő kutakat egyre mélyebbre kellett fúrni, illetve újakat létesíteni hogy elérjék a csökkenő víszintet, és kiszolgálják a növekvő ivóvízigényt. A Templom-tó egykori medrében ma a vízbázis épületei, konténerei vannak elhelyezve, a Déli-tó helyén részben kert, részben játszótér, és a csaknem beerdősült, legmélyebb részen a vízmű régi, ma már műemléknek tekinthető forrásházai állnak.
A meder Pápa határáig az idők során részben feltöltődött és benőtték a fák, bokrok. Az esetleg mégis rajta érkező csapadékvizek a Bakony-érbe lettek vezetve. A városon átvezető szakaszt azonban legtöbb helyen betemették, gyakorlatilag lemondtak róla, és szabályosan letörölték a térképről. Így az egykor bővizű, a város képét meghatározó patak helyén ma utcák, házak, kertek vannak, csak a kastélypark területén maradt meg belőle egy pár 100 m -es szakasz, de láthatólag az is töltődött az évtizedek alatt, napjainkban csak egy kevés pangó víz található benne.
A város nyugati határán (a Szabó Dezső utcában, a Milleniumi Emlékparktól kezdve) még megvan a régi meder, ami csak időszakos csapadék- és szennyvizeket szállít. Ez ma, eltérve a régi nyomvonaltól a Kis-Sédbe van vezetve. Utána a meder régi helye pár km-en keresztül be lett szántva, majd a Kis-Borsosgyőri malomtól, a Bakony-ér egykori torkolata után annak vizét viszi tovább. A Bakony-ér azonban nem messze innen a közeli Kis-Sédbe került átvezetésre, így a funkcióját vesztett régi medret hosszú szakaszon itt is megszüntették, helyén szántóföldek húzódnak, csak Acsád határában maradt fenn belőle egy rövid maradvány. A meder egy további beszántott rész után Nemesgörzsönytől követhető újra. Ebbe a száraz mederbe folyik a Darza-patak időszakos vize, mely a Gerencével találkozik Malomsok közelében (mely immár befogadóvá változott, tehát a torkolatot ma a Gerencének tulajdonítjuk).

Így az egykori Tapolca patak ma 6 különálló (nem folytonos) medermaradványra tagolódott:

• felső szakasz, az egykori Templom-tótól (eredettől) Tapolca határáig, illetve a Bakony-érig (ennek első 1,84 km-e a Horgas-érig ma újra él!)
• rövid, pár 100 m-es városi szakasz a kastélyparkban
• Pápa alatti szakasz, a Szabó Dezső utcától a Kis-Sédig (átkötve)
• Élő szakasz, mely a Bakony-ér vizét szállítja annak egykori torkolatától a Kis-Sédbe történő átkötéséig
• közel természetes medermaradvány Nagyacsád határában
• Nemesgörzsönytől a Gerencéig, csatornázott szakasz (a Darza-patak befogadója)

A jelen - részleges újjászületés
A bakonyi bauxit- és szénbányák 1990 utáni sorozatos bezárása (jelenleg a térségben csak Halimbán folytatnak még mélyművelésű kitermelést) magával hozta a vízkiemelés drasztikus lecsökkentését, aminek hatására 1994-től a karszt vízmérlege pozitívvá vált, a vízszint folyamatosan emelkedett. A 2000-es évek elején már tapasztalható volt néhány alacsonyabb fakadási szintű forrás újraindulása (tapolcai Malom-tó, egyes tatai források). A tapolcafői források várható felszínre bukkanását egyes szakvélemények csak 2020 utánra jelezték, főképpen azért, mert a Tapolcafőn található pápai vízmű jelentős vízkiemelést végez ma is, és ez helyileg késlelteti a karsztvízszint helyreállását. Feltehetően azonban a 2010-es év rekordmennyiségű csapadéka újabb lendületet adott a főkarsztvíztározó regenerációjának. 2010 tavaszán a tapolcafői források ismét felszínre törtek. 43 év után megtörtént, amiben sokan nem hittek már, talán egy kevesen még reménykedtek.
Természetesen sem a forrásvidék, sem a patak nem lehet már közel sem a régi - több okból, és több értelemben sem. A tapolcafői vízbázis termelése miatt jelenleg az összes elfolyó vízhozam 0,2 köbméter/sec körül alakul, ami a régi mennyiség negyede (bár nagyon lassú emelkedés még elképzelhető az elkövetkező 2 évtizedben). A magasabban fekvő Déli-tó környéki források még inaktívak, jelenleg a Templom-tó medrében, a vízbázis bekerített területén, a kutak konténerépületei között található kis betonmedencében tör fel a víz, illetve néhány helyen még találunk felfakadást, melyeket kis árkok gyűjtenek össze, és vezetnek az innen induló Tapolca-mederbe. A régi tavak visszaállítására nincs lehetőség a beépítés miatt, egyedül a legalsó, az Örvény-tó jelent meg újra, mely közel eredeti szépségében tekinthető meg ismét. Ugyancsak szállít kevés vizet a Tapolcafő keleti határából érkező, az utcán átcsörgedező Mogyorós-ér is.
Mivel a régi meder már nem alkalmas a víz elvezetésére, sok helyen (lásd feljebb) már nincs is meg, így Pápa város nem kaphatja vissza régi, elvesztett patakját. Egyetlen lehetséges (és legegyszerűbb) megoldást a már létező Horgas-ér jelentette, mely a Tapolca vizeit vitte át valamikor (árapasztó jelleggel) a Kis-Sédbe. Ennek mederméretei bőven elegendőek a többletvíz biztonságos szállítására (ez a Bakony-érről nem mondható el, így az, mint lehetséges befogadó, nem jöhetett számításba). A forrásoktól így 1,84 km-t ma nagyjából a régi (újonnan kikotort) medrében tesz meg az újjászületett, gyors sodrású patak, majd a Horgas-ér szállítja tovább a Kis-Sédig. Így a Tapolca régi mellékpatakja most befogadójává vált...
A Tapolcafői Kertbarátkör a 2010-11-es években a falu lakóinak társadalmi munkában végzett segítségével rendbe tette a patak, és az Örvény-tó környékét, továbbá tanösvényt, pihenőket, kis fahidat, és egy ivókutat hoztak létre. A Tapolcafői Forrás Tanösvényt 2011. március 22-én, a víz világnapján adták át. Színes táblái bemutatják a források és a patak történetét, élővilágát. Gyorsan híre kelt, így ma már egyre több messziről jött kiránduló is felkeresi. Maguk a források azomban, mivel a vízmű területére esnek, csak engedéllyel, csoportosan, vezetővel látogathatók.