Csigere
Általános adatok
- Hossz: 19,8 km
- Vízgyűjtő terület: 78 km2
- Eredet magassága: 270 m
- Torkolat magassága: 160 m
- Összes esés: 110 m
- Átlagos esés: 5,55 ezrelék
- Középvízhozam: 0,12 m3/s; ebből tisztított szennyvíz: 0,06-0,07 m3/s
A Csigere patak a Torna egyetlen jelentős jobb oldali mellékvize, mely Magyarpolány közelében ered, és Devecser
alatt éri el befogadóját. Kettős vízrendszert alkot a hozzá hasonló nagyságrendű Széles-vízzel.
Igazi bakonyaljai patak, vízgyűjtője a hegység peremétől egészen a Kisalföld szegélyéig terjed, mely nyugat felé
fokozatosan alacsonyodó dombsági jellegű, és valamivel több, mint 30%-át borítja erdő. A Csigere táplálja az 1970-es
években létesült Székpusztai-tározót (Széki-tavat).
Történeti adatok
Az 1850-as években készült kataszteri térképlapokon már megjelenik a Csigere név, mely valószínűleg a tájnyelvi
csiger "gyenge minőségű, savanykás bor, lőre" szóból származik. Más, hasonló korabeli kataszteri
felmérések a felső, forrásvidéki szakaszt Inremona-, illetve Gyepes (Gyepesi-) pataknak nevezi, míg a Magyarpolány
mellett eredő ágat Sziget-víz névvel jelölik. A II. katonai felmérés szintén 1850-es évekből származó
szelvényén Szalay folyó-ként írják. A mai köznyelvben előfordul még a Polányi-patak elnevezés is.
Szabályozásáról nincsenek pontos történeti adatok birtokomban. Bár a meder sok helyen szinte ősállapotúnak tűnik,
vonalvezetésén felismerhetők az emberi beavatkozás nyomai (egyenesítések). Ennek ellenére, már csak a domborzati
viszonyok miatt is, viszonylag kanyargós. 2002-ben cserjeirtást, majd mederkotrást végeztek a 13,2-15,71 fkm
szelvények között. A 8,5-9,5 fkm szakaszon 2007-ben volt iszapoló kotrás.
Jelenkor, vízrajz, mederviszonyok
A Csigere forrásai Magyarpolánytól keletre, a Nyugati-Bakony 300-350 m közé ereszkedő mészköves dombjai közötti erdős
részen fakadnak. Egy másik ágát a falu közelében, a Kálvária domb tövében felbukkanó Tuskós-kút és a délebbi Barát-kút
táplálja. A forrásvidék hullámos, többnyire szántókkal, erdőfoltokkal tarkított változatos bakonyaljai táj.
Egykor a Csigere vízgyűjtőjén is voltak kisebb-nagyobb hozamú karsztforrások, amelyek a bauxitbányászat érdekében
végzett vízszintsüllyesztés miatt sorra elapadtak. Jelenlegi sorsuk még felderítésre vár, de remélhető,
hogy a bányászat felhagyása óta tapasztalható karsztvízszint-emelkedés idővel felébreszti ezeket a forrásokat is.
Napjainkban a Csigere ezen felső szakasza kevés vizet szállít, időszakosnak tekinthető, de nagymennyiségű csapadék
hatására heves árvizeket képes produkálni.
Bakonygyepes alatt egyesül "testvérágával", a Széles-vízzel, ami az ajkai tisztító telepből kifolyó szennyvizet
hozza. Ez jóval meghaladja a két patak egyesített vízhozamát, ezért a vízminőség leromlik, és jelentős az
iszapterhelés is.
Az 1980 környékén létesített Székpusztai víztározó kedvelt horgászhely, gyönyörű erdős környezetben helyezkedik el.
A Csigere által szállított szennyvíziszap nagy része a tóban lerakódik. A tározó alatti szakaszra nyári üzemben
csak annyi vizet engednek tovább (10 l/s), amennyi a minimális ökológiai vízigény.
A patakra jellemző a szinte végig fás, illetve erdős parti sáv, így a vízfelület általában tiszta, kevés a
mocsári növényzet. A rövid torkolati szakasz már szántók között halad, rendezett mederben, és a 8-as főút, illetve
a vasút hídja után nem sokkal találkozik a Tornával.
|
|