Eredettől torkolatig - végig a folyó mentén

Második rész: Sümegprágától Sümegig

Utunk következő, kb. 8 km-es szakasza a forrásvidéken, Sümeg határában vezet észak, majd északnyugat felé, a Keszthelyi-hegység előterének fokozatosan síksággá szelídülő lankáin. A táj képét jellemzően a szántók, kisebb-nagyobb erdők, az utakat és a kis vízfolyások partját kísérő fasorok határozzák meg, keletről a sümegi vár és a Rendeki-hegy elnyúló, messze látszó tömege uralja a vidéket.
Az itt még kicsi Marcal árokszerű medre kezdetben még sekély, nagy esésű, az év nagy részében száraz, lentebb már a közismert, szabályozott patakmeder képét veszi fel, és Sümeg befolyó szennyvize hatására többé-kevésbé állandó vizűvé válik.

Amint a kis ér eléri a falu déli határát, többnyire rendezett, részben, vagy teljesen burkolt (betonlapokkal illetve betonba ágyazott kövekkel kirakott) mederben folyik végig a Fő utcán, párhuzamosan az úttesttel. Eleinte az út és a házak közötti füves részen, néhol érintve a telkek határát, majd az utca szélesebb szakaszán, két úttest közötti szép parkosított területen halad át. A partokat gondozott fák, virágok, pihenőhelyek, padok és kis fa gyaloghidak teszik hangulatossá.
A vízfolyás itt még nagy esésű, főként az utca felső részénél néhol kis lépcsőkön csörgedezik át a víz, és bár aszályos időben előfordul, hogy kiszárad, nagyjából állandónak mondható. A helyiek, bár többnyire tudják, hogy ez a Marcal eredete, gyakran egyszerűen csak "Folyó"-nak nevezik. A meder általában rendszeresen gondozott, bár előfordult már (2011 májusában), hogy elmaradt a karbantartás, és gyom nőtte be (1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép).

Sümegprága központjában, a falut átszelő Sümeg-Bazsi országút (itt: Rákóczi utca) kétlyukú hídja (bár még ez is valójában csak áteresz) környékén kellemes pihenőhelyet alakítottak ki, árnyas fákkal, sokszínű virágokkal. A híd alatti parton Nepomuki Szent János szobra áll.

A vízfolyás a híd után a Fő utcán halad tovább, a házak előtt, szinte utcai árokként...:

Az utca végén, ahol az gyepes földútként a mezők irányába továbbhalad, az ér átcsordogál az út alatt, és jobbra kanyarodva itt már gyomos árokban, a kertek határán elhagyja a községet:

A kertek és a helyi vízmű kis áteresze után a falu alatti - nagyrészt bekerített - legelők következnek. A nyílt területen csak néhol árnyékolja egy-egy facsoport, bokor a partot. Egy keresztező, fasoros dűlőút előtt néhány éve kisebb víztározót készítettek állatok itatása céljából, ez elnyeli a Marcal itt még kevés vizét, így a meder innentől nagyrészt száraz.

Hamarosan szántóföldek következnek, majd a még kicsit dombos tájon átkelünk a nagyfeszültségű távvezeték alatt, és a fákkal, bozóttal kísért, elhanyagolt Sümegprága-Jánosmajor földút hídjához érünk. A hídnak szinte még a betonkorlátja is eltűnik a sűrűben, a fákkal, cserjével átláthatatlanul benőtt mederben 2005. őszén még csörgedezett víz, 2010. májusában - feltehetően a fentebb ásott állatitató miatt - már csak halvány nyomai voltak a vízfolyásnak.

Erek romjai, és találkozás a Sarvaly forrásággal
Röviddel utána egy nemrég épült farmhoz érkezünk, mellette ültetvényekkel. Bal oldalon nem messze Jánosmajor, egy mezőgazdasági telep épületei tűnnek elő a fák mögül. Itt egyesül a Marcal másik forráságával, a Sarvaly-árokkal. A két ág közötti legelőn, a mostani kicsi erdőfolt helyén volt egykor Erek falu, melyet elsodortak a történelem viharai. Egykori templomának már a romjai sem láthatók, a település helye inkább csak sejthető a legelőkkel övezett kis fás ligetben.
A sűrű fasorral szegélyezett patakmeder itt az év nagy részében száraz, bár a helyenként nedvesnek látszó aljából az következtethető ki, hogy időszakos vízhatás alatt áll. Az ereki legelőhöz vivő mezei út áteresze felett még bozótos fasorban halad, ez alatt már csak jobb oldalon kísérik fák, bal felől jórészt legelőket láthatunk. Feltehetően a legeltetés az oka annak is, hogy a mederben itt nem nő túl magasra a gyomnövényzet még a nyílt szakaszokon sem, így part és a fenék nagyrész füves.
Az ereki legelő alatti sűrű, ligetes-bozótos részen érkezünk el a Sarvaly-árok torkolatához. A látvány kicsit megtévesztő, mert a helyenként sáros Marcallal szemben a Sarvaly-árok itt majdnem összefüggő víztükörrel rendelkezik, de egy kevés utánajárással kideríthető, hogy valójában szivárgó, pangó vizeket tartalmaz, és a szűkületeknél kitűnik, hogy vízhozama mérhetetlenül kicsi: szinte néhány csepp másodpercenként. Viszont a találkozás után a Marcal medrében ismét van víz, bár ez a fű, sás által teljesen elfedve inkább áll, mint folydogál, és aszályosabb időkben ezen a részen is gyakran kiapad.

Pár 100 méter után az első külterületi országúti hídhoz érkezünk. A Sümeg-Bazsi közti műút vezet át itt "folyónk" felett, mely itt még mindig gyomok által erősen benőtt, alig észrevehető kis árok. A "híd" is csak betongyűrűs áteresz még.

Sümeg
A környező táj dombhullámai egyre szelídebbek, egyre inkább síkvidéki tájon folytatjuk utunkat. A gyomok, vízinövények között szinte eltűnő kis Marcal mellékét fasorok, erdősáv, bozót szegélyezi, jobbra, távolabb a Rendeki-hegy egyenletes vonulatának látványa kísér, előtte feltűnik a sümegi vár, és alatta a város házai.

A sümegi határban folydogáló Marcal mellékén főleg szántókat, és réteket találunk, a partokat a felsőbb részen még erdősáv, lejjebb néhol már felszakadozó fasor kíséri. A volt sümegi malom környékén, ahol ma ligetes, facsoportos rész található, két kis ér - melyek szintén a sümegprágai határból jönnek - gazdagítja a Marcal itt még elenyészően kevés vizét. A környék kedvelt vadászterület lehet, legalábbis a jobb parti, pár méter széles kaszált fenntartósávon sorakozó magaslesek ezt sejtetik. A volt malom környéki sűrűben két kis roskatag fahíd is átvezet a találkozó vízfolyások felett.
A Marcal medre itt már szemmel láthatóan szabályozott, egyenesített trapézmeder, a folyás a csekély vízhozam, a mérséklődő esés, és a sűrű növényborítás miatt lassú, sok helyen csak szivárgó, illetve állóvíz benyomását kelti. Az összefüggő lombok által fedett szakaszokon (fahidak környéke) viszont tiszta a víztükör, hangulatos kis erdei érként halad útján a lassan magára találó folyó.

Hamarosan elérjük azt a helyet, ahol a Sümeg felől érkező szennyvízelvezető árok becsatlakozik. A szennyvíz elvileg tisztított, azonban a környezetében terjengő szag efelől támaszt némi kétséget. A torkolat környékén vízborította zsombékos, nádas terület alakult ki, feltehetően a csatorna a szennyvíz úszó habjaitól és egyéb üledékektől, valamint a sűrű nádtól elgátolódott, és így a vizet nem tudja megfelelően elvezetni.
Sajnos a jelen idők valósága az, hogy a bevezetett szennyvíz a Marcal saját hozamát sokszorosan meghaladja, sőt, aszályos időben egyedül a sümegi tisztítótelep által szolgáltatott mennyiség táplálja a folyó ezen szakaszát. A Marcal innentől tekinthető (mesterséges hatásra) állandó vízfolyásnak.

Az ezt követő pár kilométeres szakaszról csak távoli képeim vannak egyelőre, mivel a part mellett nem igazán vezet járható út. A még kis patak méretű "folyó" itt főként szántóföldek között halad, mellékét többnyire fasor, vagy cserjés sáv kíséri. A meder és a víztükör növényzettel teljesen benőtt. Egykor itt, a sümegi határban is voltak lápos, mocsaras területek, de ezeket lecsapolták a XX. század elején, ma többnyire szántókat találunk a helyükön.

A Sümeg-Mihályfa közötti országút hídjához érkeztünk, Zala és Veszprém megye határához, a Marcal innentől kezdve a két megye határán folyik.
Ez az első olyan igazi közúti híd, amely már nem betongyűrűs áteresz, hanem ténylegesen "áthidalja" a vízfolyást. A híd feletti parton egy, napjainkban általában bokrokkal takart fémtábla is jelzi a "Marcal folyó"-t. Innentől a jobb parton kiterjedt erdőség terül el, egészen a Meleg-víz patakkal való találkozásig. A sok felé vízállásos, mocsaras erdőség túlsó szélén Nyírlakpuszta (szociális otthon) kastélya bújik meg az erdők által övezett park közepén.
A híd környékéről több alkalommal (2005-ben, 2008-ban és 2011-ben) is készítettem képeket, sőt, van még egy 1985-ös, ma már archív értékű felvételem is. Itt az albumban mindegyiket közzéteszem, hogy látható legyen a tájkép, a vízpart változása az évek során.
A Meleg-víz torkolata felé haladva az erdőszélen haladó medret egyre jobban benövi a sás, és a nád, annyira, hogy a meder nem látható, csak a növényzetből lehet következtetni jelenlétére. Az összefolyás előtt kb. 100 méterrel a meder hirtelen kiszélesedik (szélesítették), feltehetően azért, hogy egykor a Meleg-vízen a nyirádi bauxitbányákból érkező nagy mennyiségű kiemelt karsztvíz visszaduzzasztás esetén se okozzon kiöntést. A szélesítés miatt természetesen a jelenleg érkező nagyon kevés víz (gyakorlatilag Sümeg szennyvize) áll a mederben, a két patak találkozásának helye pedig napjainkban megközelíthetetlen az embernél is magasabb összefüggő nádas miatt.
A Marcal kezdeti, forrásvidéki szakasza ezzel véget ért, a Meleg-víz, melynek hozama a befogadóét jóval meghaladja, állandó vízfolyássá növeli a Marcalt.
Utunk következő szakaszát innen folytatjuk tovább.