Hunyor-patak

• Hossz: 18,6 km (saját mérés)
  
• Vízgyűjtő terület: 75,9 km² (VGT adat)
  
• Eredet magassága: 145 m
  
• Torkolat magassága: kb. 123 m
  
• Összes esés: 22 m
  
• Átlagos esés: 0,84 ezrelék
  
• Közepes vízhozam (VGT adat, 2008): 0,110 m³/s

A Hunyor-patak a Marcal jobb oldali mellékvízfolyása Veszprém megyében, a Somlótól nyugatra, a Bakonyalja peremén.
A többi bakonyaljai patak többségével ellentétben jellegzetessége, hogy felső vízgyűjtője nem a hegységben vagy annak karsztos peremvidékén terül el, hanem távolabb, a főként harmadidőszaki üledékekből, hordalékkúpokból felépülő előterében.
Karakószörcsök mellett ered, útjának első felében a Bakonyalja hullámos síkságán halad észak-észanyugat felé lefutó völgyében, majd Csögle és Kispirit között kiérve a Marcal kiszélesedő árterére, mesterséges mederben folytatja útját torkolatáig, mely Mersevát határában található.

Történeti adatok
A patak a szabályozások előtt (az 1800-as évek elejéig) Kispirit és Csögle között érkezett a Marcal árterének síkjára, és ott a mocsárvilágban veszett el. Felső, akkoriban már főként rétek között futó szakasza is mocsaras volt, egykori leírások szerint "füzek, sás, káka birodalma". A korabeli térképek, a domborzati viszonyok és helyszíni bejárás után nyilvánvalóvá vált, hogy a régi eredet lejjebb, északabbra volt, kb. 2 km-re északkeletre Karakószörcsöktől, a Kappanos-dűlő területén, mely a későbbi szárazabb éghajlat miatt napjainkra inaktívvá vált. A jelenlegi kezdetnél egy kisebb tó, vagy mocsaras, vizenyős, lefolyástalan terület feküdt, melyből a 19-20. század fordulóján ástak lecsapoló árkot a Hunyor felső völgye felé, így ma ez a patak kezdeti szakaszának tekinthető. Az egykori tó azóta már fák övezte, nádasos mélyedéssé alakult, melynek széléről indul a meder. A közben eltelt évtizedek alatt Karakószörcsök terjeszkedése során a falunak a vasúttól északra fekvő, újabb építésű része elért idáig, és érinti az egykori tó partját (Petőfi utca).
Az 1800-as évek közepén készült kataszteri térképeken már szerepel a patak neve (Hunyor Bach), és a dűlőnevekben is feltűnik (Hunyor-rétek (Iszkáz, Kerta)). Ebben az időkben már feltehetően voltak mederrendezési beavatkozások a felső szakaszon is. A Marcal 1800-as évek elején véghezvitt első szabályozási, lecsapolási munkálatai után a torkolati rész vízrajzi képe jelentős változásokon ment át: a Marcal árterére kiérkező patak Csöglétől nyugatra a Kamondi malomárokba csatlakozott, (alsóbb részein egyes térképek Adorjáni csatornának is nevezik), mely innen majdnem nyílegyenes mederben, a völgy keleti szegélyén haladva, Bánhalma magasságában folyt vissza a Marcalba.
1885 és 1899 között, a második nagyszabású Marcal-szabályozás után a folyó fő medrének nyomvonala a völgy közepére került, Kamondnál zsilipes vízosztómű létesült, mely a folyó vizét háromfelé osztva táplálta az innen kiágazó Vas megyei, és Veszprém megyei mellékcsatornákat. A Veszprém megyei mellékcsatorna nyomvonala részben az egykori malomárok medréből lett kialakítva, így ekkortól a mellékcsatorna vált a Hunyor-patak befogadójává. (A Marcal korábbi keleti ága, melyet ma Fövenyes (régi térképeken Fényes-) ároknak neveznek, Bánhalma határában találkozik a mellékcsatornával).
A vízosztómű 1945-50 körüli felszámolása, és a mellékcsatornák eredeti funkciójának megszűnését követően azoknak már nem volt saját vízhozamuk, legtöbb helyen a medrek is elhanyagolttá váltak, feltöltődtek. Felszabdalt szakaszaik övcsatornaként szolgáltak tovább, ez kitűnik térképi elnevezéseik megváltozásában is (Kamondi-övárok, Gergelyi-övárok). A Hunyor-patak így most már a Kamondi-övárokkal egyesült, azonban innentől kezdve a Hunyor vízhozamát - és nevét - vitte tovább. Mivel a meder korábbi folytatása, a Gergelyi-övárok vízszállító képessége már nem volt megfelelő, egy átvágást létesítettek a Marcal felé a celldömölki vasúti híd feletti részen, ahol átvezették a vizet, és kialakították a Hunyor torkolatát.
Az újabb kori szabályozások nagyobb hulláma 1968-69-ben folyt, mikor először a torkolattól felfelé 5550 m hosszban rendezték a medret, majd 1969-ben folytatódtak a munkálatok felfelé a 9,622 km szelvényig. A felsőbb szakaszon 1988-ban végeztek mederrendezést, a 13,178 és 15,332 km szelvények között.
Az alsó szakaszon ezenkívül 1984-85-ben is voltak beavatkozások a Marcal-térségi meliorációs munkák keretében, ekkor újabb torkolatáthelyezés is történt: a vasúti híd feletti régi torkolatot megszüntették, a Hunyor így egy darabon a Gergelyi-övárok (illetve az egykori Marcal keleti ág!) medrében folyik tovább, majd egy következő átvezetéssel, egy vasúti híd alatt átbújva, egy korábbi kis vízárok (kiszélesített) medrét felhasználva találkozik a Marcallal. Ezen alsó szakasz padkás kiképzésű, és a két parton alacsony depóniák is kísérik.

Jelenkor, vízrajz, leírás
A Hunyor-patak, a Marcal többi jobb parti mellékvizeivel szemben kis esése, vízgyűjtőjének túlnyomórészt síksági jellege miatt inkább a kemenesaljai patakokkal (Cinca) mutat közeli rokonságot.
Vízgyűjtő területén magas a szántóföldek aránya (70 %), míg az erdők 20 %, a gyepek 10 % területet fednek le.
Vízhozama általában csekély (a jellemző kisvizek 0,1 köbméter/sec alatt maradnak), tavasszal több vizet szállít, csapadékszegény nyarakon, szárazabb őszi hónapokban szinte kiszárad. Csögle határában a 9,1 km-nél a 2000-es évek elején csőzsilipes, 70 cm-es vízszintemeléssel látványtavat akartak kialakítani, de ennek megvalósulásáról nincs információ (a jelek szerint nem épült meg, bár a víz ideiglenes duzzasztását megkezdték).
A meder végig szabályozott, az eredetileg trapéz szelvényű meder ma részben csésze (a 3 km szelvény felett), illetve padkás kiképzésű (torkolati szakasz). A kisvízi meder szélessége 2 m, a középvízi mederé (partélek) 5 m körül van. Esése a felső szakaszon 1,81, az alsóbb részen 1,1 ezrelék, bár az alsó, a Marcal árterén futó mederszakasz esése gyakorlatilag a Marcal-völgy esésével egyezik meg.
A felső szakasz nagyjából a Csögle-Kispirit közti műút hídjáig számítható, eddig tartott a szabályozások előtti patakvölgy, itt érkezett ki a vízfolyás a Marcal mocsárvidékére. Kezdeti, még száraz szakaszán erdőszéleken és erdőben halad, illetve fákkal erősen be van nőve. Iszkáz és Kerta között kezdődik a nyíltabb rész, váltakozva kísérik szántók, rétek, néhol facsoportok, erdősávok. A kiscsőszi határban a domborzati viszonyok miatt kanyargósabb futású, máshol hosszabbak az egyenes szakaszok. Csöglétől nyugatra egy szép facsoportos rétet szel át, majd egyesül a Kamondi övárokkal, innen északi irányban, hosszú szakaszon egyenes mederben, csaknem párhuzamosan folyik a Marcallal, völgyének keleti részén. Csöglénél még a völgy peremének 15-20 m magas dombvonulata kíséri, majd lejjebb attól eltávolodik, később Bánhalma határában ismét közelebb kerül a dombvonulat.
A mederben jellemzően dús a növényzet, a nyílt szakaszokat gyakran teljesen benövi a sás, nád. Az árnyékos részeken a mederben is nőnek a fák, cserjék. Adorjánháza alatt a parti sáv, és a rézsű rendszerint kaszálva van, itt az egész patak gondozott képet mutat, a vízfelület tiszta, a víz lassan folydogáló, némileg hínáros, átlátszó.
Csöglétől Adorjánházáig Natura 2000-es védettség alatt álló területeket érint, az egykori "Marcal-bozót" maradványait, ahol ma is értékes növény- és állatvilág él.