Gerence

Általános adatok

• Hossz: 57,1 km
  
• Vízgyűjtő terület: 408 km² (VITUKI adat); 310,3 km² (VGT adat)
  
• Eredet magassága: kb. 442 m
  
• Torkolat magassága: 119 m
  
• Összes esés: 323 m
  
• Átlagos esés: 5,65 ezrelék
  
• Vízhozamadatok (Takácsi, 1961, VITUKI):
  LKQ: 0,01 m³/s;
  KQ95%: 0,05 m³/s;
  KÖQ: 0,7 m³/s;
  NQ50%: 15,0 m³/s;
  NQ2%: 50,0 m³/s
• Vízhozamadatok (2000-es évek közepe, VGT):
  Pénzesgyőr felett, a Hárskúti ág előtt: KKQ: 0,003 m³/s; KÖQ: 0,06 m³/s
  Bakonykoppány: KKQ: 0,02 m³/s; KÖQ: 0,27 m³/s;
  torkolat: KKQ: 0,03 m³/s; KÖQ: 0,37 m³/s;
  

A Gerence a Marcal leghosszabb mellékvízfolyása. Vízgyűjtő területének nagysága alapján a második helyen áll a Torna patak mögött, vízjárása azonban sokkal szélsőségesebb. A patak egyben a Bakony középső- és északnyugati részén fakadó vizek fő befogadója is. Akli-major környékén több ágból ered, néhány szép szurdokvölgyön, Bakonybélt érintve szeli át a hegységet, majd Bakonykoppány határában jut ki a hegyek közül.

Történeti adatok
A patak neve az etimológiai szótár szerint a szláv eredetű határ szóból származik. Ugyanakkor a moldvai csángók tájnyelvében a "gerence" vizes, mocsaras földterületet jelent - érdemes elgondolkodni ezen a magyarázaton is.
Nagy esése és bő vize miatt egykor sok malmot hajtott a Bakonyban, és a síkságon egyaránt.

Vályi András: Magyar Országnak leírása című, 1796-1799 között összeállított könyvének 2. kötetében olvashatjuk róla:
"GERENCZE. Folyó víz Veszprém Vármegyében, ered Bakonybélen felül, az úgy nevezett Kertesközhegyböl, a Szent Gáli határban, vize tiszta, és sebessen tsergedez az Ugodi, és Gyimóti erdőségben, egynehány malmokat hajt, és azután Rába vizével egyesül. Vize néha egészen ki is szárad, néha pedig annyira meg árad, hogy a Bakonybélieknek Pápai úttyokat egészen elzárja."

Fényes Elek által 1851-ben kiadott Magyarország geográfiai szótárában találjuk az alábbi említést (a Bakonyban, Zirc közelében fekvő Akli-pusztáról szóló részből):
(...) A puszta déli részén ered a Gerencze patak, melly innen Pénzeskut, s Bakonybél, azután Kopán falu felé fordulva, a Marczaliba foly, s melly, ha eredetileg csekély is, esőzésekkel a hegyekrőli vizeket magába szedvén, megáradni és károkat tenni szokott. Nem messze ezen patak eredetéhez, láthatók egy régi templom omladéki, mellyről azonban semmi más hir. (...)"

Hunfalvy János: A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása című, 1864-ben kiadott művének 2. kötetében a következő részleteket találjuk a patakról:
"A szilaj Gerencze Eplénytől Ny.-ra s a Gyöngyös hegytől É.-ra Lókút környékén ered, a Somhegy déli oldalán folyván el számos apró csermelylyel, nevezetesen a sz. gáli hegyekről lerohanó fekete Gerenczével, s a DNy.-ról jövő Gellával növekedik, azután éjszaknak vévén folyását az Akli környékén eredő, Pénzeskútat érintő s a Somhegy nyugati oldaláról lefolyó vizekkel növekedő Szömörkei patakkal egyesül, s így Bakonybélt éri el, hol a Kőrös és Som hegyek között DNy.-ra kanyarodó Bakonybéli vizet veszi magába. Koppányon túlig KNy.-ra tart, jobbfelöl a Kőrös hegy éjszaknyugati oldaláról lefolyó, balfelöl a Gyümölcsönyös hegy nyugati oldalán ÉKÉ.-ra folyó patakokkal egyesül, azután Olaszfalu és Béb helységeket érinti, ott a K. Teveltől KDK.-re eredő s Egyházas- és Homok-Bödöge meg Ugod mellett ÉNy.-ra kanyarodó Bödögei vizet, alább Gyimóth pusztán a Homok-Bödöge déli oldalán eredő Gyimóthi csermelyt veszi fel, s végre NyÉNy.-ra tovább folyván Kápolnás-Takácsi, Pere, Lesháza, és Marczaltő helységeket érinti."

"... a dühében mindent elborító, szárazságkor pedig sziklás medrében egészen eltünő Gerencze, mely az aklii és lókúti határban ered, s a sz. gáli hegyekről lezuhanó fekete Gerenczével és a Gellával egyesül."

Szabályozásáról kevés adat lelhető fel. Valószínű, hogy már az 1800-as évek közepén egyes szakaszokon (Gyimót-Vajola határa) ásott mederbe kényszerítették (a II. Katonai Felmérés térképén itt egy egyenesített szakasz Ásók ere néven szerepel), illetve a torkolati szakaszt szabályozták a Marcal ártér lecsapolásával egyidőben. Legutolsó átfogó rendezése a Marcal-térségi meliorációs munkákkal együtt az 1984-85-es években volt, az alsó szakaszon.
Korábban itt a Tapolca csatornázott medrével egyesült nem messze annak marcali torkolata előtt. A Tapolca vizének elvesztése után a Gerence örökölte meg ezen legalsó, 950 m hosszú szakaszt, így ma gyakorlatilag újra közvetlenül a Marcalba csatlakozik.

Jelenkor, vízrajz, leírás
A Gerence több forráságból ered a Bakony központi részén, a Pénzesgyőr-Hárskút-Lókút-(Zirc-)Aklipuszta települések közötti, magasabb hegyekkel körülzárt, hullámos felszínű, völgyek által szabdalt medencében.

Legkeletibb, és egyben leghosszabb ága a Király-kúttól indul, mely Zirc és Lókút között, 430 m magasságban fakad a Csengő-hegy erdőjének peremén. A végig galériaerdőben haladó ér mellékét váltakozva kísérik szántóföldek, helyenkét erdők. A meder végig természetes, a part fákkal benőtt. Szarvaskút felől (idegenforgalmi központ, hotel, golfpályák...) egy további forrás (Szarvas-kút) vizét is hozó patak folyik bele, majd Akli-major felett egy horgásztavat táplál. Lókút irányából egy jelentéktelen, időszakos ér, míg északról több kis patak csatlakozik hozzá. (Egyes térképek ezt a forráságat Szarvas-pataknak is nevezik.)

Akli-major és Pénzesgyőr között, a Kőrisgyőr hegy keleti lábánál találkozik a Hármaskúti-ággal, mely jóval rövidebb; a lókúti határban a Hármas-kút környékéről több kisebb forrásból keletkezik, és erdős völgyben folyik észak felé.

A Kőrisgyőr nyugati lábánál csatlakozik a Gerence hárskúti ága (feltehetően ez lehetett a régi történelmi leírások Fekete-Gerencéje). Ez Hárskút község mellett indul, a Papod magas hegycsoporja alól, először szántók övezte galériaerdőben, majd erdőkkel kísérve halad Pénzesgyőr határáig, ahol a keleti ággal találkozik.

Pénzesgyőrt elhagyva az egyik legszebb Gerence-menti táj következik, a Kertes-kői sziklás szurdokvölgy, melyet alsóbb részén Szömörke-völgynek neveznek. Legnevezetesebb pontja a völgy fölé magasodó Oltár-kő, melyen a legenda szerint pogány kori áldozóhely volt. A közelében fakad a mészkősziklákon átcsordogáló Judit-forrás vize. A patak medre itt többnyire sziklás, köves, a völgy alját fás liget, a hegyoldalakat erdők borítják. Egy idő óta a terület szigorúbb védelem alatt áll, így a jelzett turistaút elkerüli.
Kiérve a Szömörke-völgyből, a Fekete-séddel bővült Gella patak érkezik dél felől. Itt az eddig nyugatias irányt tartó patak északra kanyarodik, majd hamarosan Bakonybélbe érkezünk. A falu a hegység szívében fekszik, a környék, és a település látnivalóit, szépségeit felsorolni itt nehéz lenne, a település honlapján bővebben tájékozódhatunk.
Bakonybélt elhagyva ismét egy hosszú hegységi szakasz következik, a Bakony legmagasabb tömegét alkotó Kőris-hegy csoportja és az alacsonyabb nyugati hegységrész közötti völgyben, ahol országút is halad.
Bakonykoppánynál érünk ki az erdők közül a hegyláb nyíltabb vidékére, ahol patakunk még mindig természetesen kanyargó, galériaerdős környezetben folytatja útját.
Franciavágás után változik meg a patak jellege, a meder innentől szabályozott, bár továbbra is többnyire fás zóna kíséri. Vanyola és Pápa között ismét természetes a meder, majd Vaszartól többé-kevésbé magán viseli egy korábbi beavatkozás jeleit, Takácsitól már végig rendezett, hosszabb szakaszokon egyenesített a meder, a vízben több helyen megjelenik a nád, a rézsűben helyenkét fák, bokrok, máshol kaszált, vagy gyomos a part.

A Gerence a Marcal vízrendszerében a legszeszélyesebb vízjárású patak. Földrajzi adatai: hossza, vízgyűjtőjének nagysága, és az a tény, hogy a Bakony központi részéből származik vízkészletének jelentős része, ahol több patak is táplálja, jelentős vízhozamra enged következtetni. A valóság ezzel szemben az, hogy a Gerence végig időszakos, az alsó szakaszon is nem egyszer kiszárad, nyári-koraőszi kisvizei földrajzi adataihoz képest feltűnően alacsonyak. Ennek a sajátos anomáliának egyik oka, hogy vizének jelentős része hegyvidéki útja során a mészköves mederben elszivárog, és a mélyebb karsztba távozik. A bauxitbányászat következtében lesüllyesztett karsztvízszint a Gerence hozamát is hátrányosan érintette: a karsztba szivárgó víz nem jelenik meg a hegységperem forrásaiban, mint régen - bár a bányászat megszűnése óta a vízszint emelkedett, így egyes források újra működnek, de egykori vízhozamuknak csak töredékével. A felső szakasz forrásai, patakjai jóval a főkarszt vízszintje felett fakadnak, legtöbb a mészkövet fedő kavicsrétegekből táplálkozik, ezért nem érintette őket a bányászati tevékenység.
Árvizek tekintetében azonban jelentős mennyiséget tud produkálni a Gerence: 2005 augusztusában 40 köbméter/sec körüli hozamot mértek Bakonybélnél. 2010. májusában viszont rekordnagyságú áradás következett be a rendkívüli csapadék miatt, Bakonybélnél és Takácsinál a Gerence kilépett medréből, és házakat, kerteket öntött el az áradat.

Főbb mellékvizei:

Öreg-folyás:
Hárskúttól nem messze ered 455 m magasságban egy szántók övezte erdősávban. Útjának első felében vizenyős galériaerdők, ligetes legelők kísérik. Egykor több forrás volt itt, a lankás tájon rétek, mezők, tanyák voltak régen (néhány közülük ma is megvan). A Fekete-Hajag keleti oldalának, Ráktanya környékének vizeit fogadja be, többek között az Édesvíz-forrásét. Vize azonban a jelek szerint a karsztban elszivárog. Alsó szakaszán főként erdők kísérik. Pénzesgyőr alatt folyik a Gerencébe

Gella-patak:
Csehbányától nem messze, a Fekete-Hajagtól nyugatra elterülő lankás, kavicsborította dombokon, a Magas-börc völgyeiben ered, Molnártanya mellett. Legmagasabban fakadó (réteg)forrásai 430 m magasan látnak napvilágot. A Gella völgyének felső része jellegzetes bakonyi lankavidék: legelők, ligetek, tanyák világa, melyekből néhány még lakott, a többi csak fákkal takart romként emlékeztet a régi időkre. A patak mentét erdősávok kísérik. Öreghálás és Fodortanya között elhaladva a Köves-tető erdőségét szeli át, közben több kisebb forrással, és a Fekete-séd vizével bővül. Kiérve az erdőből, a Halomány-hegy alatt, a Szömörke-völgy kijáratánál egyesül a Gerencével.
Nevének magyarázatára egy feltevés: a moldvai csángók tájnyelvében a "gella" szó patakot jelent.

Fekete-séd:
A Gella-patak mellékága. A Bakony nyugati vonulatában, a Hajszabarna és Pápavár hegyek oldalában ered, több ágból, forrásai kb. 380 m magasan fakadnak (Pap-Kút). Végig hegyek, erdők között halad tekervényes útján, miközben felvesz több kis csermelyt (Gyökér-kút, Messzi-kút, Sátor-kút, Balázs-kút ereit), köztük a Bakony egyik legnevezetesebb és legbővízűbb forrásának, a Tiszta-víz-forrásnak vizét is. Az erdőségből kijutva, Bakonybéltől délre egy karám közelében egyesül a Gella patakkal.

Vörös János-séd:
A Gerence középső szakaszának rövid kis mellékága. A Bakony északnyugati részén, Királykapu közelében ered kb. 325 m magasságban. Északkelet felé tartó, erdős völgyén a régi bakonyi kisvasút vonala - ma turistaút - vezet végig, közben egy kisebb tavat is táplál. Felveszi többek között a Suttonyi-kút és a Markovics-kút vizét, és Odvaskő-puszta közelében folyik a Gerencébe.
Nevezetes arról, hogy a Bakonyban egyedül ebben a patakban fordul elő kövi rák, és jelentős a pettyes- és alpesi gőte állománya is.

Som-berek-séd:
A Gerence középső szakaszának mellékága, a Bakony északnyugati részén ered, a Durrogós-tető irányából csörgedező Szalai-séd, és az ősi halomsírokat rejtő Kőkunyhó felől, a Szarvas-kút környékén fakadó Hamuházi-séd egyesüléséből. A két kis séd találkozásánál egykor a Hubert-lak nevű emeletes vadászkastély állt, mely egy tűzvészben elpusztult. Helyén ma vadászház van. Közelében, a Hamuházi-séden kis tavat duzzasztottak fel, melyből kiállnak a víz alá került fatörzsek csonkjai, ezért "Bakonyi Gyilkos-tónak" is nevezik, az erdélyi tóval való hasonlósága miatt.

Öreg-séd:
A Gerence alsó szakaszának mellékpatakja, 12,9 km hosszú. Régi kataszteri térképeken (1800-as évek) előfordul a Groszbach, Malom-séd, és Bakony ere Bach elnevezés is. Ez időben Homokbödögénél és Ugodnál több malmot is hajtott.
A felszín domborzatának tanulmányozása során felvetődhet, hogy az Öreg-séd eredetileg a mai Gyimóti-séd irányába folyt tovább, ugyanis a lejtésviszonyok ezt valószínűsítik. (Átvezető árkok ma is léteznek a két vízfolyás között.) A jelenlegi, Ugod irányába kanyarodó nyomvonalat (mely már az 1790-es években készült Első Katonai Felmérés térképén is szerepel) elképzelhető, hogy mesterségesen ásták, ezt alátámasztaná a részletes topográfiai térképeken látható töltés is a meder völgy felőli oldalán. Ez azonban csak feltevés, a valódi történet kiderítése további kutatást igényelne.
Királykapu közelében, a Vessző-fő-árokban ered 300 m magasságban. Kezdeti szakaszán erdős, lejjebb vizenyőssé váló völgyben kanyarog. Egyik északi mellékvölgyében, a Mogyorós-völgyben alakították ki egy kis csermely felduzzasztásával az Ugodi-tavat. Útja során felveszi a Hamuházi-kút vizét is. Kiérve a hegyek és erdők közül Homokbödöge községet érinti, majd Ugod irányába tart. Itt a meder már rendezett, de szinte végig galériaerdő, vagy fás sáv kíséri. Béb határában éri el a Gerencét.

Gyimóti-séd:
A Gerence legalsó, említésre méltó mellékvízfolyása. Homokbödöge közeléből indul, 2 ágból. Az egyik a falutól északra fekvő mezőkről ered, alig 200 m magasságban. Elképzelhető, hogy a történeti időkben erre folyt még az Öreg-Séd, míg el nem terelték (lásd feljebb). Főként szántók között halad tovább, de természetesnek tűnő medrét végig galériaerdő kíséri. A másik ág a településtől délre erdős területen, 240 m-en kezdődik, nyomvonala egyenesebb, és valamivel kevésbé fás, szabályozottabb képet mutat. A két ág Nagygyimót felett egyesül. A faluban belterületen, illetve kertek között folyik. A közúti híd után már szabályozott a meder, további útja során előbb erdőszélek, szántók, majd egyre inkább szántóföldek között folyik Vaszar határában található torkolatáig.