Sokorói-Bakony-ér (Bornát-ér)

Általános adatok

• Hossz: 45,4 km
  
• Vízgyűjtő terület: 349 km² (VGT adat)
  
• Eredet magassága (Bornát-ér): 230,8 m; Kertréti-patak: kb. 240 m
  
• Torkolat magassága: kb. 115 m
  
• Összes esés: 115,8 m
  
• Átlagos esés: 2,55 ezrelék
  
• Vízhozamadatok (Győrszemere, 1961, VITUKI - 2007, VGT):
  LKQ: 0-0,025 m³/s;
  KQ95%: 0,07 m³/s;
  KÖQ: 0,6-0,7 m³/s;
  NQ50%: 13,0 m³/s;
  NQ2%: 36,8-45,0 m³/s
• Legkisebb vízállás, Győrszemere (1962-2007): 0 cm;
  Legmagasabb vízállás, Győrszemere (1962-2007): 236 cm

Koroncónál veszi fel a Marcal útja során utolsó, és ugyanakkor egyik legjelentősebb mellékvizét, a Sokorói-Bakony-eret (melynek másik neve, a Bornát-ér is elterjedt a köztudatban és az írott forrásokban). A Bakony északi peremvidékén, Lázi - Bakonyszentlászló települések környékén folydogáló erekből születik, és a hegység északi oldaláról lefutó vízfolyásokat gyűjti magába, majd a Sokoró dombvonulata alatt elhaladva, és a Kisalföldre lejutva éri el a Marcalt, 3 km-rel annak torkolata előtt.

Történeti adatok
A patak legkorábbi (általam ismert) említése egy 1730-1765 közötti kéziratos térképen található, ahol Füzes folyó néven írták, és 3 duzzasztott tavat, és malmokat ábrázoltak.
Az ezután következő időszakokból származó térképeken több különféle elnevezést használtak. A keleti forráság Lázitól Gicig általában Mühl Bach (Malom-patak), egy helyen Giczer Bach (Gici-patak) néven szerepel, míg a déli, bakonyszentlászlói ágat Wiesengraben Bach, illetve Wiesengarten Bach, majd később ennek magyar megfelelőjét használva, Rétkerti-patak-ként írták. Ezen felső szakaszokon mindkét ágon malmok működtek, Lázi mellett, Románd felett, illetve Bakonyszentlászlótól északra (Gyiróti-malom).
A két ág találkozásától a régi térképeken rendszerint részben a mai Bornát-ér szerepel (Bornat ere, Bornat Bach névváltozatokban), részben az ugyancsak ma használatos Bakony-ér variánsai (Bakonyér, Bakony Bach, Bakony-p., Bakony(i)-folyás). A patak mentén végig sok malom működött, de főként a dél felől, a Bakonyból lefutó sebes és bő vizű mellékágainak vízerejét használták ki.
Hunfalvy János: A magyar birodalom természeti viszonyainak leirása 3. kötetében található egy rövid említés a patakról, ahol a Marcal mellékvizeit sorolja fel a szerző: "Azután a démi vagy szemerei Bakonyfolyás következik, mely a Fenyőfő környékén eredő Teszéri, a Gyiróthi, Sikátori, a Lázi felől jövő Péterdi, Répási stb. csermelyek egyesüléséből támad, s Ény.-ra folyván Szerdahely, K. Pécz, Fel-Pécz, Szemere és Koronczó helységeket érinti, és így szakad a Marczalba."
A vízfolyás medrét már az 1800-as években rendezték pár helyen, ahol a malmok működése, a települések árvízvédelme vagy helyi jelentőségű kisebb lecsapolási munkák ezt szükségessé tették, de legtöbb részen természetközeli marad a meder.
Az alsó 8,7 km-es szakasz rendezésére 1961-ben készült terv, mely magában foglalta Koroncó mély fekvésű részeinek árvízvédelmét. A kivitelezés meg is valósult.
1967-ben a 8,7-21,38 km szelvények közti szakasz szabályozására készült terv, mely 1969-ig valósult meg.
1985-ben épült Győrszemerénél a vízhozammérő műtárgy.
1997-98-ban mederrendezés folyt a 2,6-4,8, illetve a 4,8-12,5 km szelvények között.
Az utolsó rendezési és medertisztítási munkák 1999-2000-ben történtek, a 11-16,2 km szelvények között.

Jelenkor, vízrajz, leírás
A Sokorói-Bakony-ér forrásának pontos helye még nem tisztázott. 2 fő ágból keletkezik: a Lázi határából eredő Bornát-ér, és a Bakonyszentlászlótól induló Kert-réti-patak Gic határában találkoznak. Itt az elnevezések kérdésében a térképek is bizonytalanok: sok helyen a szentlászlói ágat írják Sokorói-Bakony-ér néven, míg más írott források az egész patakot Bornát-érnek nevezik.
A Bornát-ér már eredete közelében malmot hajtott (Lázi mellett), Romándnál ma egy halastavat táplálnak vizével. Felső szakaszán főként szántók között futó, egyenesített, csekély meder, időszakos vízfolyással. Bakonypéterd alatt kissé kanyargósabb futású, és többfelé kísérik galériaerdők, illetve fás-bokros sáv. Több kisebb mellékág vizét gyűjti össze: Győrasszonyfa, Sikátor, Veszprémvarsány felől, illetve északról, az Árnyas-völgyből is.
A Kert-réti-patak Bakonyszentlászló déli végénél ered, többek között befogadta a gyógyhatású Vak Bottyán-forrás mára elapadt vizét is, mely egykor fürdőt táplált. A falutól északra malom működött. 2 másik, a környéken eredő patak vizével gazdagodva a Gic meletti erdőkben találkozik a Románd felől érkező Bornát-érrel.
A Bakony-ér innen nyugatias irányt követ, a Bakony és a Sokoró közötti völgyében, miközben délről, a hegyekből lesiető több mellékvízzel gazdagodik. Ezen patakok közül több malmok sorát hajtotta a régmúltban, mára a malmok és a patakok is elcsendesedtek már: a bauxitbányák karsztvízszint-süllyesztése következtében a források elapadtak, napjaikban lassú visszatérésük várható - de legalábbis remélhető.
A völgy rövidesen, Nagydém határában észak-északnyugat felé kanyarodik, és ezt az irányát már torkolatáig megtartja. Távolodva a Bakonytól, egy ideig a Sokorói (Pannonhalmi) dombvidék peremén halad, ahol a Csuki-eret veszi fel jobb felől. Itt a part mentén egyre ritkábbak már a galériaerdők, gyérülnek a fák, jellemzően szántóföldek közt visz a meder, csak helyenként nőnek bokrok, kisebb fák a parton. Az árnyékolás hiánya miatt viszont a nád, és más mocsári növények több felé teljesen beborítják a patakot. Koroncó belterületén a torkolati szakaszt árvízvédelmi töltések kísérik.

Főbb mellékvizei:

Cserfi-tói-patak:
Ennek a kis pataknak már a nevét sem írják ki a mai térképek, pedig a 19. században még 8 malom működött rajta. Egyik pár 100 m-rel az eredete után, így feltehetően bő vizű, karsztos forrása lehetett. Bakonyszentlászlótól délnyugatra a Cserfi-tó területén ered (a fenyőfői bauxitbányák szomszédságában), és hosszú erdei út végén Gic mellett folyik a Bakony-érbe. A malmok ma már az enyészeté lettek, a patak egykor bő vize is csak az idősebbek emlékeiben él még.

Bánya-ér:
A Bakony-ér egyik legnevezetesebb mellékvize, Fenyőfő környékén ered, és Pápateszért érintve Nagydémnél csatlakozik befogadójához. Egykor szintén nagyszámú malmáról volt ismert, napjainkban ezeknek csak nyomait lehet megtalálni.

Szakács-ér:
A délről lefolyó mellékpatakok közül a másik legjelentősebb a Szakács-ér, mely Bakonyszücs határából indul, és a Bánya-érrel majdnem párhuzamosan, Pápateszér és Bakonyszentiván érintésével, Nagydémmel átellenben folyik a Bakony-érbe. A régi időkben malmok sorát hajtotta, ma is néhány duzzasztott tavat táplál vizével.

Csuki-ér:
A Bakony-ér egyetlen jelentősebb jobb parti mellékpatakja a Sokoró dombvidékéből érkező Csuki-ér. 2 kis forráságból, a Hollómajor-Pátkapuszta felől érkező északi, és a régi Répáspuszta felől jövő déli ág találkozásából születik, a Sokorópátka melletti mélyebb térszínen. Déli irányba kanyarodva töri át a dombvidék nyugati, erdős vonulatát, majd északnyugat felé fordulva Kajárpéc érintésével folyik a Bakony-érbe. Vízhozama nem jelentős, időszakos jellegű.