Mosó-árok
Általános adatok
- Hossz: kb. 12 km (a kezdőpont nincs meghatározva)
- Vízgyűjtő terület: 59 km2
- Eredet magassága: kb. 155 m (kelédi ág)
- Torkolat magassága: 132 m
- Összes esés: 23 m
- Átlagos esés: 2 ezrelék
A Mosó-árok a Marcal bal parti (egyúttal kemenesaljai) mellékpatakjai közül a harmadik legjelentősebb.
Keléd környékén ered, és Jánosháza érintésével Kemenespálfa határában folyik a Marcalba.
Vízgyűjtője nagyrészt alacsony fekvésű síkság, melynek csak a nyugati peremén vannak magasabb térszínű
hátak, illetve lankák. A területen jellemző a szántóföldek túlsúlya.
Történeti adatok
A szabályozás előtti időkben a patak melléke a kis esés, és a lapályos térszín miatt szinte összefüggő mocsaras
ártér volt, feltehetően nem is létezett még összefüggő vízfolyásként, illetve nem rendelkezett folytonos mederrel.
Az I. Katonai Felmérés 1700-as évek végéről származó szelvényén jól látható a Kelédről Dukára tartó út
ártéren átvezető töltése.
Az 1800-as évek közepére már csatornázták az alsó szakaszt (a jánosházai határban), illetve lecsapolási munkákat végeztek
Keléd környékén is. Ekkor a felső folyás vizei még elvesztek a Kelédtől északra elterülő több km hosszú
Nagy-sós-rét mocsaraiban. Az alsó szakasz szabályozott medre a mai Körtvélyesmajor közelében indult, ez
vezette le a Nagy-sós-rét vizeit is. A korabeli kataszteri térképek Toere Bach (Tóere v. Töre patak(?)) névvel
jelölik.
Kelédtől északra a nyugati forráságon az egykor virágzó helyi uradalom halastavat létesített, pontytenyésztéssel,
azonban az államosítás után ez is megszűnt, sok más ipari-mezőgazdasági üzemmel együtt. A halastó így elpusztult,
elhanyagolása következtében nagyrészt kiszáradt, és benőtte a nád. Napjainkban a tavat ismét felélesztették.
1961-ben az alsó 6,50 km-es szakaszra készült egy kiviteli terv a mederrendezéshez, ami nem valósult meg,
majd 1967-ben ismét készítettek egy tervet, melynek kivitelezése 1968-ban történt. Ekkor a Q10%-os vízhozamok
levezetésére építették ki a mederszelvényt.
Ma használatos hivatalos neve onnan származik, hogy a környékbeli falvakból az asszonyok a patakhoz jártak
ruhákat mosni. Ritkábban használt, helyi elnevezései még: Mosó, Kismosó, Nagyárok (Jánosházánál).
Jelenkor, vízrajz, mederviszonyok
A Mosó-árok Keléd határában, 2 ágból ered. A déli ág a múltban, (és ma is) jelentéktelenebb, bár a helyiek ezt nevezik
Mosó-árok néven. A meder kis árokhoz hasonlít,
egykor a kelédi szeszgyár szennyvizeit vezette le, időszakos jellegű. A falu keleti szegélyén lévő fás részből indul,
és észak felé tart.
A másik ág a községtől északnyugatra, a kemenesaljai lankák alatt elterülő vizenyős völgyfőben, nádasos-berkes
területen, több ér
találkozásából keletkezik. Összegyűjti többek között a Hegyi-forrás, és a Három-forrás vizét, ezután a napjainkban
felújított, völgyzárógátas kis tavat táplálja, majd a 9,7 km szelvénynél találkozik a déli ággal.
A Mosó-árokra jellemző, hogy szinte végig nyílt területen folyik, mellékét többnyire szántóföldek szegélyezik,
a partokon nincsenek fák, a jánosházai, közúti híd és a vasút közötti szakasz kivételével. A parti védősáv
(pufferzóna) is hiányzik, a szántók a partélig érnek. Folyásának vonala
néhol egyenes, de legtöbbször viszonylag kanyargós. Medre végig szabályozott, trapéz szelvényű, alul kb. 2 m,
a partélek között kb. 7 m széles, anyaga többnyire agyag.
Vízszállítása a nyári, aszályos hónapokban bizonytalan, gyakorlatilag időszakosnak tekinthető, mert ha származik
is némi víz forrásaiból, azokat a kelédi halastó biztosan visszatartja. Hozama így az év nagy részében
főként Jánosháza kommunális, és a Gallisz galvanizáló üzem ipari szennyvizéből tevődik össze. Vízminősége
emiatt nagyon rossz, főként a foszforszármazékok aránya kiugróan magas. A szennyezésnek, és a kis esésnek,
valamint az árnyékolás hiányának tudható be a meder erős benőttsége is.
A torkolat Kemenespálfa határában, Kamonddal átellenben található, rétek által övezve.
|
|