Hajagos

Általános adatok

• Hossz: 33,3 km
  
• Vízgyűjtő terület: 188 km² (VITUKI adat); 236,9 km² (VGT adat)
  
• Eredet magassága: 265 m
  
• Torkolat magassága: 122 m
  
• Összes esés: 143 m
  
• Átlagos esés: 4,29 ezrelék
  
• Vízhozamadatok (Nemesszalók, 1961, VITUKI):
  LKQ: 0,005 m³/s;
  KQ95%: 0,035 m³/s;
  KÖQ: 0,40 m³/s;
  NQ50%: 13,0 m³/s;
  NQ2%: 45,0 m³/s
• Vízhozamadatok (2000-es évek közepe, VGT):
  Nemesszalók: KKQ: 0,026 m³/s; KÖQ: 0,250 m³/s;
  torkolat: KKQ: 0,040 m³/s; KÖQ: 0,360 m³/s;
  

A Hajagos a Marcal jobb parti, bakonyaljai mellékpatakja, mely a hegység peremvidékén, Noszlop környékén ered, nyugati irányból északnyugat felé ívelő útján a Somlótól északra folyik tovább, és végül Vinár határában csatlakozik a Marcalhoz.

Történeti adatok
A régmúltban a Hajagos jellegzetes, igazi bakonyaljai patak volt, bő vizű, malmok sorát hajtó. A Bakony nyugati hegylábvidékén, Noszlop és Magyarpolány között, a Becsei erdőségben több kisebb-nagyobb karsztforrás táplálta, de az egész noszlopi határ gazdag volt egykor forrásokban, patakokban. Kanyargós útja végén, Vinár határában völgye kiszélesedve a Marcal mocsárvilágába olvadt át.
Neve valószínűleg a hajag "hólyagfa" növénynév -s képzős alakjából származik. Ez, a Dunántúl dombvidékein és középhegységeiben gyakori cserje egykor nagy mennyiségben nőhetett a vízfolyás mentén.
Szabályozásának történetéről kevés adat van, de az 1800-as évek közepén készült katonai és kataszteri térképek Nemesszalók alatt és Somlószőlős környékén már szabályozott, egyenes medret mutatnak, míg a többi helyen a patak ősállapotú maradt sokáig. 1965-ben a torkolattól felfelé 25 km hosszban végeztek mederkotrást és több helyen kanyarátvágást a mezőgazdasági területek védelme érdekében. 1981-85 között az alsó 6 km-es szakaszt a Marcal-völgy meliorációs munkáinak keretében rendezték. Ugyancsak az 1980-as években lehetett - külső jegyek alapján becsülve - a felső, noszlopi szakasz rendezése egészen az eredetig.
A bakonyi bauxitbányászat érdekében végzett karsztvízszint-süllyesztés érzékenyen érintette a Hajagost is. A Noszlop környéki (és más bakonyaljai) karsztforrások elapadásával a patak vízhozama a korábbinak töredékére csökkent. Ennek ellenére az 1985-ös helyszíni bejáráskor azt tapasztaltam, hogy még a felső szakaszon is volt víz, bár ez a nemrég végigkotort mederben csak csörgedező erecskét képezett. A bányászat és a vízkiemelés 1990 környéki megszüntetése után a karsztvízszint emelkedni kezdett, ezt meggyorsította a 2010-es év rekordnagyságú csapadéka. Erre az évre tehető a karsztforrások egy részének visszatérése, ami megmutatkozik a Hajagos vízmennyiségének látható növekedésében.

Jelenkor, vízrajz, leírás
A Hajagos vízgyűjtő területe a Bakony keleti peremétől, - ahol kis részben még a hegységet alkotó kőzetek (mészkő) is megtalálhatók a felszín közelében - egészen a Marcal-medence síkjáig terjed. Felső részén enyhén hullámos dombvidék, nagy része azonban a Bakonyalja (Pápa-Devecseri sík) területére esik, ennek megfelelően túlnyomórészt síksági jellegű. A vízgyűjtő legmagasabb pontja a rónákból magányosan kiemelkedő Somló 435 m magas bazaltkúpja.
A Hajagos Noszlop és Magyarpolány között ered kb. 262 m magasan, a Magyaló-hegy-Polányi-hegy 300-400 m-ig emelkedő dombvonulatának nyugati, erdős lejtőjén, a Hideg-kút nevű, bővizű karsztforrásból. A sebes sodrású patak kiérve az erdőből elcsendesedik, és vizenyős legelőkön terül szét, majd a szabályozott medrű, de jóval csekélyeb vízhozamú északkeleti forrásággal találkozik. Mocsaras erdők, nádasok következnek ezután, itt több kisebb-nagyobb forrás (Szén-kút, Meszes-kút, Fúr-kút) gazdagítja a Hajagos vizét. Az egykori Becsepuszta nevét őrző ligetes-erdő rész után erdőszélen haladunk a régen szebb időket megért Pityermalom romjaiig. Itt is fakadt hajdan egy bővizű forrás, mely rögtön malomkereket hajtott. Ma már csak a sűrűben megbúvó falmaradványok emlékeztetnek a múltra.
Noszlop alatt nemrég 2 halastó létesült, melyet a patak vize táplál. A környéken több kisebb forrás található, (mint például az országút mellett fakadó, szépen kiépített Péter-kút), és itt csatlakozik észak felől a Hajagos pölöskei ága, és délkelet felől a Séd-réti patakkal bővült Tegye-víz is.
Doba mellett, azt Erdődy-kastéy parkjában dísztavakat táplált a patak, melyeket az 1800-as évek közepén alakítottak ki, napjainkban rekonstrukcióját tervezik. A kastény ma pszichiátriai szanatórium.
A Somlótól északra a völgy észak-északnyugat felé kanyarodik, és ezt az irányát torkolatáig megtartja. A Hajagos középső szakasza természetközeli képet mutat, a mederszelvény nem tűnik szabályozottnak, szinte végig galériaerdő kíséri (a noszlopi nyugati határ és Somlószőlős között). Somlószőlős alatt váltakozva fák, bokrok nőnek a parton, de előfordulnak nyíltabb szakaszok is, a part menti területeken főként réteket, szántókat találunk. A kisvízi meder másfél-2 m, a középvízi meder 8-10 m széles. Esése 1.2 m/km között váltakozik. A nemesszalóki híd (és vízmérő állomás) után megváltozik a patak jellege, egyenesített mederben, nyíltabb környezetben (szántók, rétek, egy-két facsoport) halad a Marcalig. A torkolat környékén a meder náddal erősen be van nőve.

Főbb mellékvizei:

Pölöskei-Hajagos:
A Hajagos forrásvidékéhez tartozó, mintegy 9 km hosszú vízfolyás. Bakonypölöskétől keletre több kisebb forrás táplálja (Pölöske-forrás, Sok-kút-forrás, Sós-kút(?)), ezek részben (feltehetően) karsztos eredetűek. A falu déli részén és a vízállásos Csűri-erdőn átfolyva Noszlop nyugati határában találkozik a Hajagos másik ágával. Medre a falu környezetében szabályozott, kaszált, szántók között futó, máshol fákkal benőtt, természetesebb jellegű (főként erdei szakaszán). Vízhozama ingadozó, időszakos, de ez remélhetőleg pozitív irányba változik majd, a karsztvízszint emelkedése és a források visszatérése nyomán.

Tegye-víz:
A Hajagos felső szakaszának mellékága, kb. 7,8 km hosszú. Noszloptól délkeletre ered, a Mocsolya-kút közelében. A falu határában találkozik a hasonló nagyságrendű Séd-réti-patakkal (régies, népi nevén Cinca), mely a Becsei-erdőből folydogál.
Nevét az egykor itt lévő kis településről kapta, mely a török időkben pusztulhatott el végleg.

Gányás-patak:
A Hajagost északról kísérő, jobb parti mellékpatak. Pápasalamontól délre ered, 175 m magasságban, és kb. 12,2 km-t megtéve, Dabrony alatt éri el torkolatát.
Egykor vizenyős területek, felsőbb folyása mentén szélesebb mocsarak által kísért, kanyargós patak volt. Napjainkban legfelső szakaszán szántók között halad, medre rendszerint fákkal, cserjékkel benőtt. A Dobai-Felső-erdőben rövid erdei szakasza is van, majd egyre inkább nyílt területek, szántók, rétek szegélyezik, a nagyalásonyi belterületi szakasz kivételével itt már árnyékoló fák sem kísérik. A meder végig szabályozott.
Egyes beszámolók szerint régebben bővebb vizű volt, még 1 kg-os halakat is fogtak benne a falusiak (a XX. század második felében). Ma vízhozama csekély, főként szárazabb időkben alig folydogáló ér jellegű, időszakos.

Szalóki-patak:
A Hajagos völgyét nyugatról kísérő, 16,2 km hosszú, bal parti mellékág. Iszkáztól délkeletre ered, 153 m magasan, torkolata Nemesszalók alatt található. Felső szakaszán szántóföldek között halad, kevés árnyékolással, majd Kiscsősz határától egészen Nemesszalókig hosszan erdőszéli és erdei szakaszok követik egymást. A meder szabályozott, trapéz szelvényű, árokszerű (a nemesszalóki hídnál). A csöglei határban őskori településnyomokat fedeztek fel a partján, ebből arra következtethetnénk, hogy egykor állandóbb vizű patak lehetett, azonban a régi katonai felmérések térképszelvényei szerint völgyének alsó részén jelentéktelen kis ér volt, mely mocsaras-berkes útja mentén helyenként kisebb tavakat képezett. A felső szakaszon viszont valószínűleg nem volt összefüggő vízfolyás, a mai folytonos meder már feltehetően a vízrendezések, lecsapoló árkok készítésekor alakult ki.
Ma időszakos (alkalmi) jellegű, medre az év nagyobb részében száraz, gyomos, a nemesszalóki híd alatt néha egy kevés álló víz található benne.