Talajföldtan, talajtakaró

A tájegység geológiai felépítésére jellemző, hogy a Rába törésvonaltól keletre terül el, az aljzat karsztos alaphegység. A terület északi felén a törésvonalak mentén a mélybe zökkent, felette homokos és agyagos rétegekből álló összlet építi fel a sokorói dombvidéket. A felső 200-300 m mélységig elhelyezkedő homokos rétegek tárolnak hasznosítható rétegvízkészletet.
A Marcal-medence, ellentétben a Győri-medencével, nem feltöltött, hanem letarolt félmedence. Felszínét az Ős-Rába, és a Marcal kavicstakarói borítják néhány m vastagságban. A durvább folyóvízi hordalékok felsőpannóniai korú, részben keresztrétegezett homokra és felsőpannóniai agyagra települtek. A pliocén képződmények a Marcal alluviális síkjától a Bakony felé egyre jobban emelkedő, de a mellékpatakok által feldarabolt lépcsőzetes lejtőkön önállóan is a felszínt alkotó kőzetekké válnak (Nyárád, Dáka). Míg a patakvölgyekben és a Marcal széles árterén öntésagyagok, öntéshomokok, a medence gyengébb lefolyású középső részein nagyobb kiterjedésű tőzeges, lápi agyagos felszínek is elég kiterjedtek.
A Bakonyból lefutó mellékpatakok közötti, a bakonyi hegylábfelszíntől a Marcalig csaknem egyenletesen lejtő hátak jórészt vékony kavicshordalékkúpot viselnek, foltokban azonban a pannóniai agyag, illetve a a pliocén keresztrétegezett homok is előbukkan az 1-2 m vastag jégkori vályog, lefolyásos lejtős löszvályog alól. A medence északi nyílásában a Pannonhalmi-dombság és a Marcal közötti lankás lejtőt túlnyomórészt lepelhomok borítja. Hasonló a helyzet széles sávban Devecsertől délnyugatra is.

A talajviszonyokra jellemző, hogy a vízgyűjtőn a barna erdőtalajok különböző fajtái uralkodnak, legelterjedtebb a Marcal-medencére általában jellemző agyagbemosódásos barna erdőtalaj, de kisebb mértékben a csernozjom-barna erdőtalaj előfordulására is találunk példákat.
Ugyancsak elterjedt típus a barnaföld (Ramann-féle barna erdőtalaj), amely többek között a keleti parton az alacsonyabb helyzetű, de még viszonylag kiemelt felszíneket borítja. Bánhalma és Adorjánháza vonalában áthalmozott helyzetben, egy keskeny sávban található e barna erdőtalajok lejtőhordaléka.
A Marcal völgyében nagyobb foltokban vizenyős területek is megjelennek. A mélyebb fekvesű területeken sokfelé tőzegláptalaj alkotja a felszínt. A szigetszerű kiemelkedésektől eltekintve gyakorlatilag az egész Marcal-völgyet ez a típus képviseli. A folyó mentén húzódó allúvium más részein pedig lápos réti talaj alakult ki. A mellékpatakok völgyének alját legfőképpen öntés réti talaj takarja.